Mi Vanesszával nem is lehetnénk boldogabbak a helyzettel, mert nem vagyunk oda a tömegért és szeretjük, hogy a közutak se tömöttek, bár mivel folyton utazunk valahova, láttunk már dugót, például Phuket townban. Mindig tudunk csinálni valamit, ha esik az eső, akkor is lehet menni, sőt jetskizni direkt vártuk a felhősebb időt, hogy a nyílt vízen ne égjünk ropogósra, vagy ha vízesést megyünk nézni, akkor nyilván esőzések után megyünk, hogy jól felduzzadjanak a zuhatagok. Szóval mi nagyon élvezzük a helyzetet, de a thaiokról ez kevésbé mondható el.
  Küzdelmessé vált az életük, hiszen eddig nem kellett érteni semmihez, bármilyen üzletbe kezdett bele itt bárki, a thai, a magyar, olasz, orosz, vagy kínai idekint, az az üzlet magától ment, hisz a tömegek özönlöttek és mint a sáskák mindent is “felettek”. Most a korona miatt mintha egy csomót kötöttek volna a légifolyosók nyakára, és az ide látogatni akarók, illetve az itt élő emberek rugalmatlansága miatt is hatalmas kihívás a vendéglátásból, turisztikából és az eköré fonódott szolgáltatóiparból élő emberek élete.

  Itt közben az eső is elállt, mire a mondókámat leírtam, szóval konklúziónak csak annyit szánnék, hogy Thaiföld mindent megtesz, hogy aki a mostani Covid-19-es időben idelátogat, az ugyanúgy megkapja az “élménycsomagot”, igazi vendég marasztalók, ha nem lenne ütemtervünkben az, hogy bejárjuk az egész térséget, szívesen maradnánk a tervezett 2-3 hónapnál is tovább Thaiföldön.