Volatilitásalapú pozícióméretezés

Bevezetés

Az I-039-ben megismertük a pozícióméretezés alaplogikáját, az I-040-ben pedig a Fix frakcionális módszert, amelynél a számla aktuális értékének meghatározott százalékát kockáztatjuk egy trade-ben.

A következő lépés annak megértése, hogy nem minden instrumentum és nem minden piaci környezet mozog ugyanolyan mértékben.

Egy részvény egy adott napon átlagosan 1–2%-ot mozoghat, míg egy másik ugyanazon az időtávon 5–6%-os mozgásokat is produkálhat. Ha ugyanazzal a pozíciómérettel kereskednénk mindkettővel, a tényleges piaci kitettségünk és a stophoz vezető mozgás valószínűsége jelentősen eltérne.

A volatilitásalapú pozícióméretezés célja ezért az, hogy a pozíció méretének meghatározásakor az instrumentum aktuális vagy jellemző ármozgását is figyelembe vegyük.

Fontos azonban megkülönböztetnünk két dolgot:

A volatilitás segíthet a megfelelő pozícióméret meghatározásában.

A volatilitás önmagában nem határozza meg, hol kell lennie a stopnak.

A stop továbbra is elsősorban a trade érvénytelenítésének helyéhez és a piaci struktúrához kapcsolódik.

1. Mi a volatilitás?

A volatilitás leegyszerűsítve azt mutatja meg, hogy mekkora és mennyire változékony ármozgások jellemzik az instrumentumot egy adott időszakban.

Magas volatilitás esetén az ár rövid idő alatt nagyobb távolságokat tehet meg.

Alacsony volatilitás esetén az ármozgások jellemzően kisebbek.

Például két részvény közül:

Az A részvény átlagosan 1%-ot mozog naponta.

A B részvény átlagosan 4%-ot mozog naponta.

Ugyanakkora pozíció mellett a B részvény jóval nagyobb napi ármozgást és így nagyobb pénzügyi kitettséget jelenthet.

Ezért a pozícióméretezésnél nem elegendő csak azt néznünk, hogy hány részvényt vásárolunk.

Azt is vizsgálnunk kell, hogy mekkora mozgás jellemző az adott instrumentumra.

2. Miért fontos a volatilitás a pozícióméretezésben?

A volatilitás közvetlenül kapcsolatba kerülhet a stop távolságával.

Ha egy instrumentum erősen mozog, egy túl szűk stopot könnyebben elérhet a normál piaci zaj.

Ha a strukturálisan indokolt stop távolabb kerül, az egy részvényre jutó kockázat nő.

Ha közben a maximális trade-kockázat változatlan marad, akkor:

nagyobb stop távolság → nagyobb egységkockázat → kisebb pozícióméret

Ez az I-039-ben megismert alaplogika és a volatilitás kapcsolatának egyik legfontosabb pontja.

3. Volatilitás és „piaci zaj”

Nem minden ármozgás jelent trendváltozást vagy a trade hipotézisének érvénytelenítését.

Egy instrumentum bizonyos mértékű természetes ingadozást mutathat.

Ha például egy részvény rendszeresen 2–3%-ot mozog rövid idő alatt, egy 0,5%-os stop könnyen lehet, hogy nem a trade valódi invalidációját jelzi, hanem egyszerűen a normál ármozgás miatt aktiválódik.

Ezért a stopot nem célszerű pusztán azért szűkre venni, hogy nagyobb pozíciót tudjunk felvenni.

A helyes sorrend:

piaci struktúra → invalidáció → stop → kockázat → pozícióméret

4. Az ATR szerepe

Az ATR, vagyis Average True Range, egy gyakran használt volatilitási indikátor.

Az ATR azt próbálja megragadni, hogy az instrumentum egy adott időszakban mekkora tipikus true range-et produkál.

Az ATR-t használhatjuk például annak megértésére, hogy:

mennyire aktív az instrumentum,

mekkora ármozgások jellemzőek,

változott-e a piaci aktivitás,

egy adott stop távolság mennyire szűk vagy tág az aktuális mozgáshoz képest.

Az ATR azonban nem önmagában adja meg a megfelelő stopot vagy pozícióméretet.

Ez fontos különbség.

5. ATR-alapú gondolkodás

Tegyük fel, hogy egy részvény ATR-je 2 USD.

Ez azt jelenti, hogy az adott ATR-beállítás és időtáv mellett az instrumentum tipikus true range értéke körülbelül 2 USD.

Ha egy stop 1 USD-re van a belépéstől, akkor a stop távolsága az ATR 0,5-szerese.

Ha a stop 4 USD-re van:

4 / 2 = 2 ATR

A stop tehát körülbelül két ATR-nyi távolságra található.

Ez segíthet összehasonlítani különböző instrumentumok stopjait.

6. A volatilitásalapú pozícióméretezés alaplogikája

A módszer egyik egyszerű megközelítése:

1. meghatározzuk a maximális trade-kockázatot,

2. meghatározzuk a megfelelő stop távolságot,

3. megvizsgáljuk az instrumentum volatilitását,

4. szükség esetén a volatilitáshoz igazított stop-távolságot alkalmazunk,

5. ebből kiszámítjuk az egy egységre jutó kockázatot,

6. végül kiszámítjuk a pozícióméretet.

A lényeg tehát továbbra is ugyanaz:

Pozícióméret = Maximális kockázat / Egy egységre jutó kockázat

A volatilitás a számításban elsősorban az egy egységre jutó kockázat meghatározását, illetve a megfelelő stop-távolság megítélését segítheti.

7. Egyszerű példa

Tegyük fel:

Számla: 20 000 USDRisk: 1%Maximális trade-kockázat: 200 USDRészvényár: 100 USDATR: 2 USD

Tegyük fel, hogy a setup alapján a stopot 2 ATR távolságra helyezzük.

Stop távolsága:

2 × 2 USD = 4 USD

Egy részvény kockázata:

4 USD

Pozícióméret:

200 / 4 = 50 részvény

A tervezett kezdeti kockázat:

50 × 4 = 200 USD = 1R

8. Mi történik magasabb volatilitás esetén?

Tegyük fel, hogy ugyanaz a részvény később sokkal volatilisabbá válik.

Az ATR 2 USD-ről 4 USD-re nő.

Ha továbbra is 2 ATR-es stopot alkalmazunk:

2 × 4 = 8 USD stop távolság

A maximális kockázat továbbra is 200 USD.

Pozícióméret:

200 / 8 = 25 részvény

A pozíció tehát 50 részvényről 25 részvényre csökken.

A trade kockázati kerete közben változatlan maradt.

Ez jól szemlélteti a volatilitásalapú pozícióméretezés egyik fontos gondolatát:

nagyobb tipikus ármozgás → nagyobb stop-tér → kisebb pozícióméret ugyanakkora kockázat mellett

9. Mi történik alacsonyabb volatilitás esetén?

Fordított helyzetben az ATR csökkenhet.

Tegyük fel:

ATR = 1 USDStop = 2 ATRMaximális kockázat = 200 USD

Stop távolság:

2 × 1 = 2 USD

Pozícióméret:

200 / 2 = 100 részvény

Tehát azonos számla, azonos Risk % és azonos módszer mellett:

magasabb volatilitás → 25 részvény,

közepes volatilitás → 50 részvény,

alacsonyabb volatilitás → 100 részvény.

A pozícióméret így alkalmazkodik az instrumentum mozgásához.

10. Ez nem azt jelenti, hogy mindig több részvényt kell vennünk alacsony volatilitásnál

Fontos óvatosan értelmeznünk ezt az összefüggést.

Az alacsonyabb volatilitás önmagában nem jelent jobb trade-et.

Egy alacsony volatilitású, gyenge vagy bizonytalan setupot nem teszünk vonzóbbá azzal, hogy matematikailag nagyobb pozíciót tudunk felvenni.

A pozícióméretezés mindig egy már létező trading döntés következménye.

Nem a pozícióméret teremti meg a setup minőségét.

11. Volatilitás és stop placement

A stop elhelyezése és a volatilitásalapú méretezés között szoros kapcsolat lehet, de a kettő nem ugyanaz.

A stop elsődleges kérdése:

„Hol válik érvénytelenné a trade hipotézisünk?”

A volatilitás másik kérdése:

„Mekkora normál ármozgásra számíthatunk?”

A kettőt együtt kell értelmeznünk.

Ha az invalidáció például egy fontos swing low alatt van, akkor nem helyezhetjük egyszerűen közelebb a stopot azért, mert az ATR alapján kisebb pozíciót szeretnénk elkerülni.

A struktúra elsőbbséget élvez.

12. ATR-szorzók

A gyakorlatban előfordulhat, hogy a stop távolságát ATR többszöröseként határozzuk meg.

Például:

1 ATR

1,5 ATR

2 ATR

2,5 ATR

3 ATR

Ezek nem univerzálisan helyes értékek.

Az optimális érték függhet:

az instrumentumtól,

a timeframe-től,

a stratégiától,

a setup típusától,

a piaci rezsimtől,

valamint a stratégia történelmi tesztelésétől.

Ezért nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy „2 ATR mindig a megfelelő stop”.

A számot a rendszerünknek kell meghatároznia.

13. Volatilitás változása a trade közben

A volatilitás nem feltétlenül marad állandó.

Egy trade megnyitásakor lehet alacsony a volatilitás, majd egy hír vagy piaci esemény után hirtelen megemelkedhet.

Ez több problémát okozhat:

gyorsabb ármozgások,

nagyobb slippage,

nagyobb spread,

gap kockázat,

a stop gyorsabb elérése.

Ezért a volatilitásalapú méretezés nem azt jelenti, hogy a trade megnyitásakor kiszámított pozícióméret garantálja a tényleges veszteséget.

A piaci végrehajtás ettől eltérhet.

14. Volatilitás és gap kockázat

A stop-loss megbízás nem feltétlenül garantálja, hogy pontosan a megadott stop áron történik a teljes pozíció zárása.

Ha az árfolyam átugorja a stop szintjét, a tényleges végrehajtási ár rosszabb lehet.

Ez különösen fontos nagyobb volatilitás esetén.

Ezért a számított 1R mindig tervezett kockázat, nem abszolút veszteséglimit minden piaci körülmény között.

Ez az I-038-ban megismert gap- és slippage-kockázattal is összekapcsolódik.

15. Volatilitásalapú méretezés és különböző instrumentumok

Két instrumentum lehet azonos árú, mégis teljesen különböző volatilitással rendelkezhet.

Például:

Instrumentum A: 100 USD, ATR 1 USDInstrumentum B: 100 USD, ATR 5 USD

Ha ugyanakkora pozíciót veszünk fel, a B instrumentum sokkal nagyobb ármozgást produkálhat.

Ha a kockázati rendszerünk figyelembe veszi a volatilitást, akkor a B instrumentumhoz kisebb pozícióméret társulhat.

Így a pozícióméretezés nem pusztán az instrumentum árától függ.

16. Volatilitás és nominális kitettség

Fontos, hogy a kockázat és a nominális kitettség továbbra is két külön fogalom.

Tegyük fel:

100 USD részvényár25 részvényNominális pozícióérték = 2 500 USD

Ha a stop 8 USD-re van:

25 × 8 = 200 USD tervezett kockázat

A 2 500 USD nominális pozíció tehát 200 USD tervezett kezdeti kockázatot jelent.

Másik esetben lehet:

100 részvény10 USD stopNominális érték = 10 000 USDTervezett kockázat = 1 000 USD

A nagyobb pozícióérték és a nagyobb volatilitás együtt jelentősen nagyobb kitettséget eredményezhet.

17. Volatilitásalapú méretezés és Fix Fractional Sizing

A két módszer nem feltétlenül versenytárs.

Együtt is alkalmazhatók.

Például:

Fix Fractional:

A számla 1%-a a maximális trade-kockázat.

Volatility-Based:

A stop távolságát vagy a pozícióméretet a volatilitás figyelembevételével határozzuk meg.

Ezután a kettő együtt:

Számlaérték → Risk % → maximális kockázat → volatilitás/stop → pozícióméret

Ez egy összetettebb, de következetesebb kockázatkezelési keretrendszert eredményezhet.

18. Sikeres esettanulmány

Tegyük fel, hogy két részvény közül választunk.

Mindkettőnél:

Számla: 30 000 USDRisk: 1%Maximális kockázat: 300 USD

A részvény:

ATR: 2 USD2 ATR-es stop: 4 USDPozíció: 300 / 4 = 75 részvény

B részvény:

ATR: 5 USD2 ATR-es stop: 10 USDPozíció: 300 / 10 = 30 részvény

A két pozíció mérete jelentősen eltér.

Mégis mindkettőnél ugyanaz a maximális tervezett trade risk: 300 USD.

A módszer így lehetővé teszi, hogy eltérő volatilitású instrumentumoknál is következetesebb kockázati keretet használjunk.

19. Sikertelen esettanulmány

Tegyük fel, hogy egy részvény ATR-je hirtelen megemelkedik.

A trader azonban nem változtat a pozícióméreten, mert továbbra is ugyanannyi részvényt akar tartani.

Korábban:

50 részvény4 USD stop távolság200 USD tervezett kockázat

Az új környezetben:

50 részvény8 USD strukturálisan megfelelő stop400 USD tervezett kockázat

A trader tehát ugyanazzal a darabszámmal kétszer akkora kockázatot vállal.

A probléma nem feltétlenül a stratégia setupjában van.

A probléma az, hogy a pozícióméret nem alkalmazkodott a megváltozott kockázati környezethez.

20. A volatilitás nem mindig stabil

A volatilitás ciklikusan változhat.

Előfordulhat:

alacsony volatilitás → kitörés → magas volatilitás

vagy:

magas volatilitás → konszolidáció → alacsony volatilitás

Ezért a volatilitásalapú pozícióméretezésnél fontos kérdés, hogy:

melyik időablakot használjuk,

milyen volatilitási mérőszámot használunk,

milyen gyakran frissítjük az értéket,

és hogyan kezeljük a hirtelen változásokat.

21. Mikor nem érdemes automatikusan alkalmazni?

A volatilitásalapú méretezés nem minden stratégia esetében szükséges ugyanabban a formában.

Ha egy rendszer stopja teljesen strukturális, és a történelmi tesztelés alapján az adott stoplogika stabil, lehet, hogy nincs szükség külön ATR-szorzóra.

Más esetekben viszont az ATR vagy más volatilitási mérőszám jelentősen javíthatja a pozícióméretezés konzisztenciáját.

A megfelelő módszert ezért a stratégia és annak statisztikai vizsgálata alapján kell kiválasztani.

22. A volatilitás és a portfólió kockázata

Egyenként minden trade kockázata megfelelő lehet, de több pozíció együtt már nagyobb kitettséget jelenthet.

Például:

Trade A: 1% kockázatTrade B: 1% kockázatTrade C: 1% kockázat

Egyszerű értelemben ez 3% kezdeti trade-kockázat.

Ha azonban mindhárom instrumentum ugyanazon piaci eseményre érzékeny, a tényleges portfóliókockázat nagyobb lehet annál, amit az egyedi trade-ekből elsőre gondolnánk.

A volatilitás ezért nemcsak egyedi pozíció, hanem portfóliószinten is fontos.

Az I-042 és I-043 ezt a problémát részletesebben tárgyalja.

23. A volatilitásalapú méretezés és a pszichológia

A matematikailag helyes pozícióméretet is nehéz lehet végrehajtani, ha egy instrumentum túl gyorsan vagy túl intenzíven mozog a trader számára.

Egy magas volatilitású instrumentumnál ugyanaz az 1%-os kockázat pszichológiailag sokkal intenzívebbnek tűnhet.

Ha emiatt:

túl korán zárunk,

mozgatjuk a stopot,

kihagyjuk a következő setupot,

vagy impulzívan változtatjuk a pozícióméretet,

akkor a rendszer gyakorlati végrehajtása sérül.

Ezért a kockázati modellnek nemcsak matematikailag, hanem végrehajthatóan is megfelelőnek kell lennie.

24. Gyakori hibák

Az ATR-t automatikus stopnak tekintjük.

Csak a részvény árát figyeljük.

Magas volatilitás mellett változatlan pozícióméretet használunk.

A stopot a kívánt pozíciómérethez igazítjuk.

A magasabb ATR-t automatikusan rossz jelnek tekintjük.

Az alacsonyabb volatilitás miatt automatikusan nagyobb pozíciót veszünk fel.

Nem számolunk slippage-gel és gap kockázattal.

Csak egy pozíciót vizsgálunk, és figyelmen kívül hagyjuk a portfóliószintű kockázatot.

25. A professzionális megközelítés

Egy professzionális rendszerben a volatilitásalapú pozícióméretezés nem improvizáció.

Előre definiáljuk:

milyen volatilitási mérőszámot használunk,

milyen timeframe-en,

hogyan számítjuk,

hogyan kapcsolódik a stophoz,

milyen maximális Risk % mellett dolgozunk,

hogyan kerekítünk,

milyen minimális és maximális pozícióméret engedélyezett,

hogyan kezeljük a szélsőséges volatilitást,

és hogyan kezeljük a több pozícióból álló portfóliót.

A cél nem az, hogy minden piaci változásra azonnal reagáljunk.

A cél az, hogy előre meghatározott szabály szerint alkalmazkodjunk.

26. A volatilitásalapú méretezés lényege

A volatilitásalapú pozícióméretezés egyik legfontosabb gondolata:

Nem ugyanakkora pozíciót kell felvennünk minden instrumentumban, mert nem ugyanakkora ármozgásokkal dolgozunk.

Ha a volatilitás nő, a megfelelő kockázati keret megtartása mellett a pozícióméret gyakran csökkenthető.

Ha a volatilitás csökken, ugyanazon kockázati keret mellett nagyobb pozíció is adódhat.

De a sorrend mindig ugyanaz:

Setup → hipotézis → invalidáció → stop → kockázat → volatilitás figyelembevétele → pozícióméret → portfólió-ellenőrzés → végrehajtás

A volatilitás tehát nem a trading döntés helyettesítője, hanem a kockázatkezelési rendszer egyik bemeneti tényezője.

Gyakorlati feladat

Válasszunk ki legalább 10 különböző instrumentumot, és gyűjtsük össze mindegyiknél:

aktuális vagy vizsgált ár,

választott timeframe,

ATR,

ATR százalékos formában,

a setuphoz tartozó stop távolság,

egy egységre jutó kockázat,

számlaérték,

Risk %,

maximális trade-kockázat,

számított pozícióméret,

nominális pozícióérték.

Ezután hasonlítsunk össze legalább három különböző volatilitású instrumentumot úgy, hogy a számlaérték és a Risk % azonos.

Vizsgáljuk meg:

hogyan változik a stop távolsága,

hogyan változik az egy egységre jutó kockázat,

hogyan változik a pozícióméret,

hogyan változik a nominális kitettség.

Végül vegyünk egy korábbi trade-et, amelynél a volatilitás jelentősen megváltozott, és számítsuk ki, hogy a pozícióméret hogyan alakult volna, ha a rendszerünk a megváltozott volatilitást is figyelembe veszi.

Kulcsfogalmak

Volatility — Volatilitás: az ármozgások nagyságának és változékonyságának jellemzője.

Volatility-Based Sizing — Volatilitásalapú méretezés: olyan pozícióméretezési megközelítés, amely a pozíció méretének meghatározásakor figyelembe veszi az instrumentum volatilitását.

ATR — Average True Range: a true range értékeiből számított, széles körben használt volatilitási mérőszám.

True Range: az adott időszak tényleges ármozgását leíró tartomány, amely a gap-eket is figyelembe veszi.

Stop Distance — Stop távolság: a belépési ár és a stop szintje közötti árkülönbség.

Risk per Unit — Kockázat egységenként: egy részvényre, kontraktusra vagy más kereskedési egységre jutó kockázat.

Risk per Trade — Ügyletenkénti kockázat: egy trade-re előre meghatározott maximális kockázat.

Position Sizing — Pozícióméretezés: a trade-ben alkalmazott kereskedési mennyiség meghatározása.

Fixed Fractional Sizing — Fix frakcionális: a számla aktuális értékének meghatározott hányadán alapuló kockázatmeghatározás.

1R: az adott trade eredeti, tervezett kockázati egysége.

R-multiple: a trade eredményének az eredeti kockázathoz viszonyított kifejezése.

Exposure — Kitettség: a pozíció által létrehozott piaci vagy pénzügyi érzékenység.

Slippage: a várt és a tényleges végrehajtási ár közötti eltérés.

Gap Risk: annak kockázata, hogy az árfolyam két kereskedési szint között ugrik, és a stop nem a kívánt áron teljesül.

Drawdown — Visszaesés: a számlaérték korábbi csúcshoz viszonyított csökkenése.

Tudásellenőrzés

1. Mi a volatilitás, és miért fontos a pozícióméretezésben?

2. Miért lehet szükség kisebb pozícióméretre magasabb volatilitás esetén?

3. Mi az ATR, és milyen információt ad az instrumentumról?

4. Miért nem jelenti az ATR automatikusan azt, hogy a stopot ugyanannyi ATR-re kell helyeznünk minden trade-ben?

5. Hogyan kapcsolódik egymáshoz a volatilitás, a stop távolsága és a pozícióméret?

6. Mi történik a pozíciómérettel, ha a maximális trade-kockázat változatlan marad, de a stop távolsága megduplázódik?

7. Miért nem jelent automatikusan jobb setupot az alacsonyabb volatilitás?

8. Miért kell a volatilitásalapú pozícióméretezésnél a slippage-et és a gap kockázatát is figyelembe venni?

9. Hogyan egészítheti ki egymást a Fix frakcionális és a Volatilitásalapú pozícióméretezés?

10. Miért kell a volatilitást nemcsak egyedi trade-, hanem portfóliószinten is értelmeznünk?

Copying, reproducing, adapting, distributing, or publicly displaying any part or all of the Academy’s textual content without the author’s prior written consent is prohibited.