Támasz- és ellenállásszintek felismerése

Bevezetés

A támasz- és ellenállásszintek felismerése a technikai elemzés egyik alapvető készsége. Ezek azok az árszintek vagy árterületek, ahol a múltban az ár reakciót mutatott, ezért a jövőben is érdemes fokozott figyelemmel vizsgálnunk őket.

Középfokon azonban már nem elégedhetünk meg azzal, hogy néhány vízszintes vonalat berajzolunk a grafikonra. Meg kell értenünk, miért lehet jelentős egy adott szint, hogyan erősödik vagy gyengül a jelentősége, és milyen különbség van egy valóban fontos strukturális terület és egy véletlenszerű árpont között.

A támasz és ellenállás nem garancia arra, hogy az ár megfordul. Inkább olyan területek, ahol a piaci reakció valószínűsége vagy intenzitása megváltozhat.

1. Mit jelent a támasz?

A támasz (support) olyan árszint vagy árterület, ahol a múltban az eladói nyomás gyengült, a vételi érdeklődés pedig elegendő volt ahhoz, hogy az ár emelkedő reakciót mutasson.

Egyszerű példával:100 → 90 → 105 → 92 → 110

Ha az ár többször 90–92 környékén talál vásárlói érdeklődést, akkor ez a terület támaszként értelmezhető.

A támasz tehát nem feltétlenül egyetlen pontos ár. Sok esetben helyesebb támaszzónáról beszélni.

2. Mit jelent az ellenállás?

Az ellenállás (resistance) olyan árszint vagy árterület, ahol a múltban a vételi nyomás gyengült, az eladói érdeklődés pedig elegendő volt ahhoz, hogy az ár lefelé reagáljon.

Például:100 → 110 → 103 → 112 → 105 → 111

Ha az ár többször 110–112 környékén akad el, ez az árterület ellenállásként értelmezhető.

Az ellenállás tehát szintén nem feltétlenül egyetlen pontos árérték.

3. Miért alakulnak ki támaszok és ellenállások?

A piacon különböző szereplők különböző árakon lépnek pozícióba, zárják pozícióikat vagy helyeznek el függő megbízásokat.

Egy korábbi fontos mélypont például azért válhat relevánssá, mert:
– ott korábban erős vételi reakció alakult ki;
– sok szereplő számára jól látható referenciaérték;
– korábbi pozíciók kötődnek hozzá;
– stop megbízások koncentrálódhatnak a környezetében;
– a piac korábban bizonyította, hogy ezen a területen jelentős érdeklődés jelent meg.

Ugyanez fordítva igaz egy jelentős korábbi csúcsra.

A támasz és ellenállás mögött tehát nem maga a vonal „ereje” áll, hanem a piaci szereplők viselkedése.

4. Hogyan ismerjük fel a fontos támaszokat?

Elsőként a korábbi jelentős mélypontokat keressük.

Egy mélypont jelentőségét növelheti, ha onnan:
– erős emelkedés indult;
– hosszabb trendmozgás kezdődött;
– korábbi ellenállás tört át;
– nagy forgalom mellett indult el a mozgás;
– több alkalommal is reakció alakult ki ugyanazon a területen.

Például: 120 → 105 → 135

Ha 105-ről nagyon erős emelkedés indult, akkor a 105 környéke fontosabb támasz lehet, mint egy olyan kisebb mélypont, amelyről csak néhány százalékos reakció indult.

5. Hogyan ismerjük fel a fontos ellenállásokat?

Hasonló logikával keressük a korábbi jelentős csúcsokat.

Egy csúcs jelentőségét növelheti, ha:
– onnan erős esés indult;
– az ár többször nem tudta áttörni;
– magasabb idősíkon is látható;
– jelentős trendforduló indult róla;
– nagyobb piaci mozgás kapcsolódik hozzá.

Például: 80 → 100 → 88 → 102 → 90 → 101

A 100–102 körüli terület több alkalommal megállította a vevőket. Ez már lényegesen érdekesebb ellenállási terület, mint egy véletlenszerűen kiválasztott 97-es árszint.

6. A reakció minősége is számít

Nem minden érintés egyformán értékes információ.

Tegyük fel, hogy egy részvény három alkalommal ér el egy ellenállási területet.

Első alkalom: 100-ról 120-ra emelkedik, majd 120-ról 105-re esik. Erős reakció történt.

Második alkalom: ismét 120 környékére ér, majd 112-ig esik. A reakció még mindig létezik, de gyengébb.

Harmadik alkalom: 120 fölé emelkedik, és csak 118-ig húzódik vissza. Ez arra utalhat, hogy az ellenállás veszít az erejéből.

Ezért nem elég azt mondanunk: „Háromszor érintette a szintet.” Azt is vizsgálni kell: „Milyen reakció alakult ki az egyes érintések után?”

7. Minél több érintés, annál erősebb?

Ez egy gyakori félreértés. Nem feltétlenül.

Egy szint többszöri tesztelése azt is jelentheti, hogy a piaci szereplők folyamatosan fogyasztják az ott rendelkezésre álló likviditást.

Például egy ellenállás:100 → 120 → 115 → 120 → 117 → 121

A harmadik tesztnél már csak minimális visszahúzódás történt.

Ez azt jelezheti, hogy a vevők egyre nagyobb nyomást gyakorolnak.

A tesztek száma tehát önmagában nem mondja meg, hogy egy szint erősödik vagy gyengül. A reakciók minőségét és az árstruktúrát együtt kell vizsgálnunk.

8. Támasz és ellenállás mint piaci memória

A korábbi árszintek azért lehetnek fontosak, mert a piac „emlékszik” bizonyos területekre abban az értelemben, hogy a korábbi kereskedési aktivitás befolyásolhatja a jelenlegi szereplők döntéseit.

Egy korábbi csúcs például lehet olyan árszint, ahol:
– korábbi vevők nyereséget realizálnak;
– korábbi short pozíciók aktiválódnak;
– breakout kereskedők belépnek;
– más szereplők a korábbi reakció alapján döntést hoznak.

Ezért egy korábbi jelentős árszint újbóli megközelítése gyakran érdekes piaci helyzetet teremt.

9. Támasz és ellenállás trendben

Emelkedő trendben a korábbi csúcsok és mélypontok gyakran új szerepet kaphatnak.

Például: 100 → 120 → 110 → 130
A 120 korábban ellenállás volt.

Ha az ár áttöri 120-at, majd később visszatér: 130 → 121 → 135 akkor a korábbi ellenállási terület támaszként viselkedhet.

Ez a jelenség későbbi tananyagban részletesen a breakout és retest témájához kapcsolódik.

Fontos azonban, hogy ne tekintsük automatikus szabálynak: „Minden áttört ellenállásból támasz lesz.”

A szerepcsere csak akkor érdekes, ha az ár tényleges reakciót mutat az adott területen.

10. Támasz és ellenállás oldalazó piacon

Range környezetben a támasz és ellenállás még látványosabb lehet.

Például:100–120 közötti tartomány

Ha az ár többször:
– 100 körül felfelé fordul;
– 120 körül lefelé fordul;
akkor a range alsó része támasz, felső része ellenállás.

Ilyen környezetben azonban különösen fontos felismerni, hogy a range szélei nem végtelenül erősek.

Egy tartományból történő valódi kitörés megváltoztathatja a korábbi struktúrát.

11. Több idősík összehangolása

Egy támasz vagy ellenállás jelentőségét növelheti, ha több idősíkon is felismerhető.

Például egy árszint:
– 15 perces grafikonon kisebb reakciót okoz;
– 4 órás grafikonon jelentős swingpont;
– napi grafikonon pedig egy korábbi éves csúcs vagy mélypont környezetében található.

Ebben az esetben az adott terület jelentősége jóval nagyobb lehet.

A magasabb idősíkú szintek általában fontosabb strukturális referenciát jelentenek, míg az alacsonyabb idősíkok részletesebb reakciókat mutathatnak.

12. Gyakorlati esettanulmány

Tegyük fel, hogy egy részvény: 80 → 100 → 90 → 102 → 92 → 101

A 100–102 környéke ellenállási zónának tekinthető.

Ezután:101 → 105 → 103 → 110

Az első 105-ös áttörés után a piac visszatér 103 környékére, de nem esik vissza 100 alá.

Ezután 110-ig emelkedik.

Mit látunk?

1. Korábbi ellenállási terület: 100–102.
2. Kitörés a terület fölé.
3. Visszahúzódás.
4. A korábbi ellenállás felett maradás.
5. Újabb emelkedő impulzus.

Ez egy potenciális szerepcsere példája.

Nem azért érdekes, mert a tankönyv szerint „az ellenállásból támasz lett”, hanem azért, mert az ár ténylegesen megmutatta, hogy a korábbi ellenállási terület felett képes maradni.

13. Hogyan válasszunk ki szinteket?

Egy jól elkészített grafikonon nincs szükség több tucat vízszintes vonalra.

Érdemes először a legfontosabb területeket kijelölni:
1. jelentős történelmi csúcsok;
2. jelentős történelmi mélypontok;
3. erős trendmozgások kiindulási pontjai;
4. többször tesztelt területek;
5. magasabb idősíkon látható fontos szintek;
6. korábbi breakout-területek.

Ezután fokozatosan szűkíthetjük a listát.

A cél az, hogy a grafikon olvasható maradjon.

Ha minden kisebb reakcióhoz külön szintet rajzolunk, végül éppen a legfontosabb szintek vesznek el a zajban.

14. Támasz és ellenállás mint döntési környezet

A támasz és ellenállás önmagában nem jelenti azt, hogy azonnal kereskednünk kell.

Egy ellenállásnál például három alapvető forgatókönyvet vizsgálhatunk:
1. Elutasítás — az ár eléri az ellenállást és erősen visszafordul.
2. Konszolidáció — az ár az ellenállás közelében oldalazni kezd, miközben az eladói reakció fokozatosan gyengülhet.
3. Kitörés — az ár áttöri az ellenállási területet, és azt követően képes fölötte maradni.

Ugyanez fordítva érvényes támasznál.

Ezért a szint kijelölése csak az elemzés kezdete, nem a kereskedési döntés vége.

15. Gyakori hibák

– Túl sok szintet rajzolunk – a túlzsúfolt grafikon megnehezíti a valóban fontos területek felismerését.

– Pontos vonalként kezeljük a szintet – a piac gyakran néhány tickkel vagy százalékkal átszúr egy területet. Ezért sok esetben zónában érdemes gondolkodnunk.

– Minden érintést azonos jelentőségűnek tekintünk – az erős reakció és a minimális visszapattanás nem ugyanaz az információ.

– Az ellenállást garantált fordulópontnak tekintjük – az ellenállás nem fal. Az ár áttörheti.

– A támaszt garantált padlónak tekintjük – a támasz szintén sérülhet, különösen akkor, ha az eladói nyomás jelentősen megnő.

– Figyelmen kívül hagyjuk az idősíkot – egy 15 perces szint jelentősége teljesen más lehet, mint egy heti grafikonon látható strukturális területé.

Gyakorlati feladat

Válasszunk ki egy likvid részvényt vagy ETF-et.

Először csak a napi grafikont vizsgáljuk meg, és jelöljük:
– a három legfontosabb támaszterületet;
– a három legfontosabb ellenállási területet.

Ezután váltsunk 4 órás grafikonra, és vizsgáljuk meg:
1. ugyanazok a területek láthatóak-e;
2. hogyan reagált rájuk az ár;
3. mely szintek bizonyultak valóban jelentősnek;
4. történt-e korábbi breakout;
5. történt-e szerepcsere;
6. erősödik vagy gyengül-e valamelyik szint jelentősége.

Végül minden kiválasztott szinthez írjuk le:
„Miért tekintjük ezt a területet fontosnak?”

Ha erre nem tudunk konkrét strukturális vagy árviselkedési indokot adni, valószínűleg nincs szükségünk az adott szintre.

Kulcsfogalmak

Támasz (Support) – olyan árszint vagy zóna, ahol korábban jelentős vételi reakció alakult ki.
Ellenállás (Resistance) – olyan árszint vagy zóna, ahol korábban jelentős eladói reakció alakult ki.
Támaszzóna – olyan árterület, ahol a támasz nem egyetlen pontos értékként jelenik meg.
Ellenállási zóna – olyan árterület, ahol az ellenállás több közeli árszinten jelentkezik.
Reakció – az ár jelentősebb irányváltó vagy visszapattanó mozgása egy fontos területről.
Szerepcsere – amikor egy korábbi ellenállási terület támaszként, vagy egy korábbi támasz ellenállásként kezd viselkedni.
Breakout – egy fontos szint vagy zóna áttörése.
Likviditás – a piacon elérhető megbízások és kereskedési aktivitás összessége.

Tudásellenőrzés

1. Mit nevezünk támasznak?
2. Mit nevezünk ellenállásnak?
3. Miért érdemes gyakran zónákban gondolkodni pontos árszintek helyett?
4. Milyen tényezők növelhetik egy támasz vagy ellenállás jelentőségét?
5. Miért nem feltétlenül jelent nagyobb erőt egy szint esetében a többszöri tesztelés?
6. Miért fontos megvizsgálni az egyes érintések után kialakuló reakciót?
7. Mit jelent a támasz és ellenállás szerepcseréje?
8. Miért fontos a több idősík összehangolása a szintek elemzésénél?

Copying, reproducing, adapting, distributing, or publicly displaying any part or all of the Academy’s textual content without the author’s prior written consent is prohibited.