Pillinger Works

John Fitzgerald Doe történetei

7. A három veszteség, amely után már semmi sem tűnt ugyanolyanak

7. A három veszteség, amely után már semmi sem tűnt ugyanolyanak

John Fitzgerald Doe úgy gondolta, már elég sokat tanult ahhoz, hogy ne érjék meglepetések. Ismerte a trendeket, használta az EMA-t, figyelt a pozícióméretezésre, és rendszeresen vezette a Kereskedőnaplóját.

Aztán jött három veszteséges ügylet egymás után.

Az elsőt vállrándítással fogadta. A terv rendben volt, a stop működésbe lépett, a veszteség belefért. A második után már többször nézett rá az árfolyamra, és azon töprengett, vajon nem romlott-e el valami a stratégiájában. A harmadik veszteség után pedig egy gondolat kezdett vissza-visszatérni a fejében:

Ezt a pénzt vissza kell szereznem.

A negyedik lehetőség

Másnap John újabb grafikon előtt ült. A helyzet nem felelt meg teljesen a belépési szabályainak, de ő már nem csak a piacot látta. A három veszteséget látta maga előtt. Ha most nyer, talán újra magabiztosnak érezheti magát. Ha nagyobb pozíciót nyit, talán gyorsabban visszahozhatja, amit elveszített.

Az ujja már a gomb fölött lebegett.

Ekkor eszébe jutott egy szabály, amelyet korábban saját magának írt fel: **nem azért nyitunk ügyletet, hogy visszaszerezzünk egy korábbi veszteséget. Azért nyitunk, mert a jelenlegi lehetőség megfelel a tervünknek.**

John hátradőlt, és nem kattintott.

Ez nehezebb volt, mint amilyennek hangzott. A kihagyott ügylet után is ott maradt benne a feszültség, és a piac néhány perccel később valóban elindult egy irányba. John egy pillanatra azt gondolta, hogy elszalasztott egy remek lehetőséget.

Aztán feltette magának a fontosabb kérdést: a belépés pillanatában megfelelt volna a helyzet a szabályainak? A válasz nem változott attól, hogy utólag merre ment az árfolyam.

Mit mondanak valójában a veszteségek?

Aznap este John elővette a Kereskedőnaplóját. Nem csak az egyenlegét nézte meg. Végigment mindhárom veszteséges ügyleten: betartotta-e a belépési feltételeit, előre meghatározta-e a kockázatot, és a terve szerint zárta-e a pozíciót.

A napló adatai alapján mindhárom ügylet megfelelt a szabályainak. A veszteségek kellemetlenek voltak, de nem a fegyelmezetlen végrehajtásból eredtek. John megértette, hogy egy stratégia eredményei természetes módon ingadozhatnak, és még egy következetesen alkalmazott módszerben is előfordulhat több veszteség egymás után.

Ez persze nem jelentette azt, hogy minden veszteségsorozatot figyelmen kívül kell hagynia. Ha a napló azt mutatná, hogy megváltoztak a piaci körülmények, vagy rendszeresen megszegi a saját szabályait, akkor további vizsgálatra lenne szükség. De három veszteség önmagában nem volt elég bizonyíték arra, hogy mindent meg kell változtatnia.

A szünet is lehet döntés

John úgy döntött, aznapra befejezi a kereskedést. Nem büntetésből, és nem azért, mert biztosan újabb veszteség következett volna. Egyszerűen felismerte, hogy a visszavágás vágya már befolyásolja a gondolkodását.

Másnap friss fejjel tért vissza a grafikonokhoz. Továbbra is ugyanazokat a szabályokat követte, és a következő valóban megfelelő lehetőségnél a megszokott kockázati keret alapján döntött. Az ügylet nyereséges lett, de John tudta: a történet sikere nem ezen múlott.

A valódi siker előző nap történt, amikor nem nyitott pozíciót pusztán azért, hogy visszaszerezze a pénzét.

Az Akadémia és a napló szerepe

Az Akadémián John megtanulta, hogy a veszteség a kereskedés része, és hogy a döntés minőségét nem lehet kizárólag az utólagos eredmény alapján megítélni. A Kereskedőnapló pedig segített különválasztani a szabályosan végrehajtott veszteséges ügyleteket a saját hibáiból fakadó veszteségektől.

Ez a különbség fontos volt. Ha minden veszteség után lecserélte volna a stratégiáját, vagy egyre nagyobb pozíciókkal próbálta volna visszanyerni a pénzét, könnyen még nagyobb kockázatba sodorhatta volna magát.

John most már tudta: néha az a legjobb következő lépés, ha nem tesz meg egy rossz lépést.

John tanulsága

Három egymást követő veszteség kellemetlen, de önmagában nem bizonyítja, hogy egy stratégia működésképtelen. A fontos kérdések ezek: a szabályok szerint hajtottad végre az ügyleteket? Beleférnek az eredmények a módszered várható ingadozásába? Van elegendő adatod ahhoz, hogy megalapozott változtatást tegyél?

**A tanulság:** ne a korábbi veszteséget próbáld visszaszerezni a következő ügylettel. A következő döntést a következő lehetőség alapján hozd meg.

megjegyzés: ez a történet kizárólag ismeretterjesztési célt szolgál, nem befektetési tanácsadás. A veszteségsorozatok kockázata a stratégiától és a piaci körülményektől függ; a fegyelmezett kockázatkezelés sem garantál nyereséget.